Mióta az eszemet tudom féltem anyámtól. Féltem, hogy nem teszek jót és valahogy sosem tettem jót. Mindig volt ok a verésre, az átkozásra. A félelem kisgyermek koromban lassan átalakult rettegéssé. Több kilométerre laktunk az óvodától, igy volt időm gondolkodni minden nap míg hazaértem. – Vajon ma mit vétek? Mit nem teszek jól? Hogy kellene láthatatlanná … Bővebben: Felemelem a fejem…1. rész